Célirányosabbá kell tenni a határmenti régióknak nyújtott uniós támogatást

Európa

Az európai területi együttműködési program (Interreg) egy hosszú múltra visszatekintő uniós kohéziós politikai eszköz, amelynek célja a határmenti területek gazdasági növekedésének elősegítése. Az Európai Számvevőszék jelentése szerint az Interregből finanszírozott együttműködési programok egyértelmű stratégiákkal rendelkeztek a határrégiók előtt álló kihívások kezelésére. Az Interreg-programok végrehajtásának és nyomon követésének bizonyos hiányosságai miatt azonban nem sikerült maradéktalanul kihasználni a támogatott határrégiókban rejlő lehetőségeket.

A határrégiók gyakran gyengébb gazdasági teljesítményt tudnak felmutatni, mint a tagállamok más régiói. Az Unió programokat hozott létre a régiók közötti jóléti és fejlettségi különbségek csökkentésére. Ezek egyike az Interreg-program, amely a határmenti régiókat segíti gazdasági potenciáljuk kiaknázásában és a különböző nemzetiségű polgárok közötti szolidaritás előmozdításában. Az Interreg a 2014–2020-as programozási időszakban összesen 10,1 milliárd eurós költségvetésből gazdálkodhatott. Ebből több mint 6 milliárd eurót fordítottak a belső határokkal összefüggő projektekre: 53 együttműködési program keretében mintegy 24 ezer projektnek nyújtottak támogatást, amelyek az Unió szárazföldi területének 59%-át és az uniós népesség 48%-át érintik.

„Bár az Európai Unió kifejezetten a határmenti területek gazdasági fejlesztésére is nyújt támogatást, egyelőre nem sikerült maradéktalanul kihasználni az ebben rejlő potenciált – jelentette ki Ladislav Balko, a jelentésért felelős számvevőszéki tag. – A 2021–2027-es programozási időszakra javasoljuk, hogy tegyék célirányosabbá az együttműködési programokat, és a finanszírozásban részesítendő projekteket azok érdemei alapján rangsorolják.”

A számvevők által megvizsgált együttműködési programok többsége esetében elemezték az érintett régiók szükségleteit: a számvevők egyértelmű összefüggést találtak a javasolt célkitűzések, a tervezett inputok és tevékenységek, valamint azok szándékolt eredményei és hatásai között. Korlátozott költségvetésük miatt azonban az együttműködési programok nem képesek önmagukban megoldani az összes határokon átnyúló kihívást, és a programhatóságok nem rangsorolták a problémákat aszerint, hogy melyek voltak a határrégiók szempontjából a legsürgetőbbek. Ráadásul néhány kihívást (például a határokon átnyúló egészségügyi ellátás kérdéseit) a tagállamok a szabályok szerint csak nemzeti szinten tudnak rendezni egymással.

A számvevők szerint szintén problémát jelent, hogy nem válnak el egymástól egyértelműen az Interreg-finanszírozásra jogosult programok azoktól, amelyek más, „általános” kohéziós politikai programokból (például az Európai Regionális Fejlesztési Alapból) is finanszírozhatók, emiatt egyazon művelettípus több finanszírozási forrásból is támogatható lehet. A számvevők olyan projekteket is találtak, amelyeknek kétségbe vonható volt a határokon átnyúló jellege, mivel a partnerek közötti „együttműködés” arra korlátozódott, hogy közös projektpályázatot nyújtottak be finanszírozásra. A Számvevőszék szerint az uniós beavatkozások hozzáadott értékének növelése különösen fontos tényező, mivel az Interreg költségvetése a 2021–2027-es időszakban csökkenni fog. A számvevők hangsúlyozzák, fontos, hogy a projekteket érdemeik alapján rangsorolják: így biztosítható, hogy csak a legjobb finanszírozási javaslatokat fogadják el, és hogy elkerüljék az egyéb uniós finanszírozási forrásokkal való átfedéseket (például annak előírása révén, hogy a társfinanszírozott projekteknek ki kell egészíteniük egymást).

A számvevők végül méltatólag megjegyzik, hogy a Covid19-világjárvány miatt nagyon kevés határokon átnyúló projektet függesztettek fel vagy töröltek, főként azért, mert az Interreg keretében nagyszámú projektre már korábban szerződést kötöttek. A válság hatása azonban látható volt, és a programhatóságok aktívan törekedtek a szerződésbe foglalt projektek végrehajtásának támogatására. A hatóságok igénybe vették az Unió által a világjárvány következményeinek mérséklése érdekében bevezetett rugalmassági és egyszerűsítési intézkedéseket is, különösen azt, amelyik lehetővé tette a projektek lezárására vagy egyes alapvető dokumentumok benyújtására előírt határidők meghosszabbítását.

Az „Interreg együttműködési programok: több potenciál rejlik az Európai Unió határrégióiban” című, 14/2021. sz. különjelentés 23 uniós nyelven érhető el a Számvevőszék honlapján (eca.europa.eu).