Az Európai Számvevőszék ma közzétett különjelentése szerint az Európai Unió nem érte el azt a saját maga által kitűzött célt, hogy 2014–2020-as költségvetésének legalább 20%-át éghajlat-politikai fellépésekre fordítsa. Az Európai Bizottság korábban azt közölte, hogy az Unió teljesítette a 20%-os célt, mivel az éghajlat-politikai kiadások 216 milliárd euróra rúgtak. A számvevők szerint azonban a bejelentett kiadások nem mindig kapcsolódtak éghajlat-politikai fellépésekhez, és a beszámolók szerint ilyen célra fordított összegeket legalább 72 milliárd euróval túlbecsülték. A Számvevőszék attól is tart, hogy – az éghajlat-politikai kiadások célértékét 30%-ra emelő – 2021–2027-es időszakra vonatkozó bizottsági beszámolás megbízhatósága is problémás maradhat.
„Az éghajlatváltozás kezelése elsődleges prioritás az Unió számára, amely ambiciózus éghajlat- és energiapolitikai célokat tűzött maga elé – jelentette ki Joëlle Elvinger, az ellenőrzést vezető számvevőszéki tag. – Megállapítottuk, hogy 2014–2020-ban az uniós költségvetés éghajlat-politikai jellegűként bejelentett kiadásai nem mind voltak ilyen vonatkozásúak. Ezért több ajánlást is teszünk annak érdekében, hogy az Unió kiadásai egyértelműbben kapcsolódjanak az uniós éghajlat- és energiapolitikai célkitűzésekhez. Javasoljuk például, hogy a Bizottság támassza alá a mezőgazdasági támogatások éghajlati relevanciáját.”
Az éghajlati szempontból releváns uniós közkiadási programok fő területei a beszámolók szerint a mezőgazdaság, az infrastruktúra és a kohézió; a Bizottság együtthatókat rendel a különböző programösszetevőkhöz azok várható éghajlat-politikai hozzájárulása alapján. A számvevők szerint az éghajlatváltozással kapcsolatos kiadásokra vonatkozó beszámolást olyan hiányosságok jellemzik, hogy az általában véve megbízhatatlannak tekinthető. A jelenlegi nyomonkövetési módszer feltételezéseken alapul: nem értékeli az uniós éghajlat-politikai célokhoz való végső hozzájárulást, és nem működik olyan rendszer, amely nyomon követné az éghajlat-politikai eredményeket. Az együtthatók nem mindig reálisak: egyes esetekben a kiadásokat akkor is relevánsnak tekintik éghajlati szempontból, ha az azok által támogatott projektek és rendszerek alig vagy egyáltalán nem gyakorolnak hatást az éghajlatra (például a vidéki területek infrastruktúráját illetően). Más esetekben az együtthatók nem vesznek figyelembe lehetséges negatív hatásokat (például a szén-dioxid-kibocsátásét).
Az éghajlatváltozással kapcsolatos kiadásokat leginkább a mezőgazdasági támogatások esetében becsülik túl: a Számvevőszék szerint közel 60 milliárd euróval. A Bizottság beszámolója szerint az uniós mezőgazdasági finanszírozás 26%-a volt éghajlati szempontból releváns: ez az uniós éghajlat-politikai kiadásoknak mintegy fele. A gazdaságok üvegházhatásúgáz-kibocsátása azonban 2010 óta nem csökkent az Unióban. A számvevők értékelése szerint a Bizottság hasonlóan túlbecsülte az infrastruktúra- és a kohéziós támogatások fő célterületeinek – például a vasúti közlekedéssel, a villamos energiával és a biomasszával kapcsolatos támogatásoknak – az éghajlat-politikai hozzájárulását.
A Számvevőszék észszerűbb együtthatókat alkalmazó számítása szerint valószínűbb, hogy az uniós költségvetés éghajlati vonatkozású kiadásainak aránya 13% (körülbelül 144 milliárd euró), nem pedig a bejelentett 20%. Figyelmeztetnek a számvevők arra a kockázatra is, hogy a tervezett vagy lekötött összegeket nem költik el, s hogy emiatt még nagyobbra nőhet a bejelentett éghajlat-politikai kiadásoknak a valóságtól való eltérése.
A számvevők áttekintették azt is, hogy 2020 után milyen változások várhatóak az éghajlat-politikai kiadások nyomon követésében, segítve ezzel a Bizottságot, hogy a jövőben tökéletesítse az ilyen kiadásokra vonatkozó beszámolást.
A számvevők aggodalmukat fejezik ki a 2021–2027-es éghajlat-politikai beszámolás megbízhatóságával kapcsolatban. A beszámolási módszerekben javasolt tökéletesítések ellenére a 2014–2020 közötti időszakra nézve megállapított problémák többsége továbbra is fennáll. A 2020-ban bevezetett Next Generation EU (NGEU) finanszírozási eszköznek szerves része a jelentős károkozás elkerülését célzó alapelv, amelynek értelmében a gazdasági tevékenységek nem veszélyeztethetik a környezetvédelmi vagy éghajlat-politikai célkitűzéseket. A számvevők szerint azonban az NGEU egyes új gondokkal is jár, mivel a kifizetések és az éghajlat-politikai célkitűzések között nem egyértelmű a kapcsolat.
